Ezt a pszichiátriai betegséget (más néven kényszer-neurózis) állandóan visszatérő gondolatok, impulzusok jellemzik. Ennek eredménye a „szertartásszerű” cselekvések végrehajtására való erős késztetés (kompulzió): így a kényszeres kézmosás, takarítás, a kulcsok, a víz, a gáz folytonos ellenőrzése stb.

A beteg megérti, hogy viselkedése szokatlan és irracionális, mégsem tudja szabályozni. A szertartásos cselekvéssor csökkenti a beteg feszültségét, szorongását. Kényszer-betegség a kleptománia (lopási kényszer) és a pirománia (gyújtogatás! kényszer) is.

A betegség előfordulása

Kényszerbetegség viszonylag gyakran fordul elő. Fejlett országokban ez a népesség kb. 1%-át érinti. – Nehéz megmondani, hogy igazából hányan szenvednek kényszerbetegségben, mert sokan el sem jutnak az orvoshoz.

Sokan végzünk „ártatlan”, mindennapos szertartásokat, ami már a gyermekkorban kezdődik: mindig azonos színű járólapra lépünk, mindig ugyanazon az útvonalon megyünk haza stb. Ez mindaddig nem veszélyes, amíg nem követi rendkívül erős szorongás vagy félelem attól, hogy esetleg nem hajtottuk végre a szertartásunkat… Csak akkor mondjuk ki a betegség tényét, ha a beteg egész életét, tevékenységét áthatja a kényszereknek való megfelelés, és ez számára mindennél fontosabb.

A kényszerbetegség sokszor a serdülőkorban jelentkezik először, és számos esetben valamilyen személyesen átélt stresszhelyzet váltja ki. Családi halmozódása is lehet.

Egyes emberek eleve kényszeres típusú személyiségek, azaz folyamatosan küzdenek az elismerésért, és más emberek érzéseit teljesen figyelmen kívül hagyják. Az ilyen személyeknél természetesen gyakoribb a kényszerbetegség kialakulása.